Pető Ákos - Kenéz Árpád - Magyar Donát - Gyulai Ferenc

Gabona-Oziriszek II.

Utazás egy gabonamúmia belsejébe

Gabona-Ozirisz | Kr. e. 6– , festett fa, 56 × 19 cm, Szépművészeti Múzeum, 60.22-E

Kísérleti régészet



Felemzés



CT



C14

Gombaelemzés



Mikro- és makro-
archeobotanika



FT-IR



atkaelemzés

I Kísérleti régészet

A dendarai templomban fennmaradt leírás szerint a templomban szolgáló papok és templomsegédek egy véka gabonából egy kvartnyit – amely megközelítőleg egy liternek felel meg – a szent tóból merített öt pintnyi vízbe helyeztek hatórányi időtartamra. A szent tó a templom komplexum délnyugati sarkánál kővel szegélyezett építmény volt, amelynek minden sarkában lépcsők vezettek a vízbe. Az így beáztatott gabonaszemeket, egyes leírások szerint kirostált homokba, más források szerint nílusi iszapba keverték egynegyed-háromnegyed arányban. Az így elkészített alapanyagot a kettéválasztható Ozirisz-formájú öntőmintába helyezték, amelyeket előzőleg aranyozott szegélyű textilanyaggal béleltek ki. Ezután egy nádból készített árnyékoló alatt tárolták, és napi rendszerességgel öntözték. A kilenc napig tartó eljárás után – amely alatt az árpaszemek kicsíráztak – az öntőformákból kivett, immáron finom gyökérkezdeményekkel átszőtt és egyben maradó két Ozirisz-formát összefordították, majd papirusz csíkokkal rögzítették őket egymáshoz.

Az így elkészített isteni képmást a napra tették, hogy a napisten életet lehelhessen a szoborba. Másnap egy szent hajóra tették, majd a szent tavon tett utazást követően a templomban helyezték el. Az ezt követő napon a szobrot textilbe – egyes források szerint kátránnyal vagy állati eredetű enyvvel átitatott textilcsíkokba – csavarták. A méhviaszból, vagy aranyozott ezüstből készített halotti maszk felhelyezése után a sólyomfejű Szokarisz istent ábrázoló szarkofágba helyezték a gabonamúmiát. Egyes források arra engednek következtetni, hogy a rítus végét a szarkofágba zárt múmia rituális eltemetése jelentette; ugyanakkor ismertek sírokból származó leletek is, amelyek alapján feltételezhető, hogy a tárgycsoport egyes darabjait sírmellékletként is felhasználták.

(Teeter, E. 2011. Religion and Ritual in Ancient Egypt. Cambridge University Press, Cambridge, pp. 62-63., 219 alapján.)

A csíráztatás rekonstrukciója

A gabonamúmia-készítés rekonstrukciójának egyik alappillére, hogy az írott és képi források alapján kirajzolódó készítési eljárást laboratóriumi kísérleti körülmények között reprodukálni lehessen. A leírás mellett a kiindulási alapot a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményéből őrzött két gabonamúmiából kiemelt kicsírázott állapotú árpamaradványok gyököcskéinek és csíráinak hossza nyújtotta.

A gabonamúmiából származó kétsoros árpa szemek szegmentált képei. A csíra és a gyököcske piros színnel kerültek feltüntetésre.

I. Kísérletcsoport

Az első kísérletek itatóspapíron, lezárt nylonzacskóban történtek, egyszeri öntözéssel (12 °C, 85%-os páratartalom). A hőmérsékletet, a páratartalmat folyamatosan ellenőriztük. Az árpaszemeket a csomagból 5 nap elteltével bontottuk ki. A 70 db-ból 68 db kicsírázott, 2 db egyáltalán nem.
Leghosszabb csíra: 7 cm (gyökere: 4 cm)
Legrövidebb csíra: 1 cm (gyökere: 1 cm)
Leghosszabb gyökér: 6 cm (csírája: 5 cm)
Legrövidebb gyökér: 0,3 cm (csírája: 2,3 cm)
Átlag csírahossz: 4,045 cm
Átlag gyökérhossz: 2,62 cm
Összességében egyértelműen kiderült, hogy ezzel a módszerrel könnyedén kicsíráztathatók az árpaszemek, de ebben a mesterségesen kialakított zárt rendszerben jóval hosszabb csírák alakultak ki, mint, amiket a gabonamúmiák esetében tapasztaltunk.

A Szépművészeti Múzeum gabonamúmiáiból kiemelt, kicsírázott és egyben mumifikálódott kétsoros árpaszemek (Fotó: Bicseki József/MNM-NÖK).

II. Kísérletcsoport

A laborkörülmények között kivitelezett kísérleteket követően újabb módon igyekeztük a fellelt árpaszemek állapotát elérni. Összesen 40 dkg talajhoz 10 dkg árpaszemet kevertünk, majd ehhez 0,1 liter vizet adagoltunk. Sötét helyen, folyamatos öntözés, 12 °C hőmérséklet és 54%-os páratartalom mellett tartottuk a keveréket. A sötét, hideg pincében elhelyezett anyagban semmilyen szemmel látható változást nem láttunk a kilencedik napig.

https://cowofgold.wikispaces.com/Osiris
file/view/025mvbhdhdxgf.jpg/
201469618/348x139/025mvbhdhdxgf.jpg

A 10. napon a keveréket napra helyeztük (20 °C). Ellenőrzésképpen, és mert nem láttunk fejlődést a letömörödött talajanyag miatt, egy kis kockát eltávolítottunk, amelyben szintén nem találtunk csírázott szemeket. Érdekes módon a Petri-csészére tett, kiemelt kisebb darab néhány nap múlva csírázásnak indult szobahőmérsékleten. A kissé fellazított, napfényre tett alapegység a továbbiakban sem mutatott aktivitást. Néhány szem esetében igen, de a csírázott szemek többségénél nem értük el a gabonamúmiában észlelt csíra és gyököcske méreteket.

Csíráztatott árpaszemek.

II Makro-archaeobotanika

A régészeti növénytan (archaeobotanika) a régészeti lelőhelyekről előkerülő növényi maradványok meghatározásával, valamint a korabeli ember-növény kapcsolatokkal, a növényekre alapozott gazdasági folyamatok megértésével és rekonstruálásával foglalkozó tudományterület. Ebben a tekintetben a gabonamúmiában található makro- és mikroszkopikus növényi maradványok is ebbe a tárgykörbe tartoznak. A makro-archaeobotanika által elemezhető maradványok a régészeti korú, binokuláris sztereomikroszkóppal vizsgálható mérettel rendelkező növényi részek. Annak ellenére, hogy szabad szemmel láthatóak a vegetatív (szárak, levelek stb.) és generatív szervek (magok, termések stb.) elemzése is mikroszkóppal történik. A valóságban azonban nem csak növényi szerveket, részeket azonosíthatunk, hanem az azokból készült használati tárgyakat is, mint a szálas anyagok (kender- lenvásznak stb.); emellett étel- és italmaradványok meghatározása is ebbe a tárgykörbe tartozik.

A Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményének gabonamúmiáiból a lehető legkisebb roncsolás mellett emeltünk ki mumifikálódott gabonaszemeket a további vizsgálatok elvégzésének céljából. A célunk a pontos fajmeghatározás mellett az volt, hogy a gabonaszemek csírázottsági foka és állapota alapján képet kapjunk a lehetséges készítésmódról.

Mumifikálódott árpaszemek kiemelése a gabonamúmiából Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményében.

Ezt a fajt használták nem csak a Szépművészeti Múzeum múmiáiban, hanem több, a világ más múzeumaiban is fellelhető és régészeti növénytani szempontból már elemzett múmiában is; így például a Krakkói Régészeti Múzeumban őrzött gabona-Oziriszban is kétsoros árpát tártak fel.

A Szépművészeti Múzeum gabonamúmiáiból kiemelt, kicsírázott és mumifikálódott kétsoros árpaszemek (Fotó: Bicseki József/MNM-NÖK).

A gabonamúmiából kiemelt növényi makromaradványok meghatározása során fény derült arra, hogy a készítők két soros árpát (Hordeum vulgare subsp. distichum L.) használtak fel a gabonamúmia elkészítéséhez.

Csírázott árpaszemek a Krakkói Régészeti Múzeumban található gabonamúmiából (Wasylikowa és Jankun 1997 alapján)

Faelemzés

A régészeti növénytan tárgykörébe tartozik a fa-, illetve faszén-maradványok meghatározása, és vizsgálata is. A vizsgált gabonamúmia faragott és festett fakoporsójáról roncsolásos úton nem lehetett mintát venni, ugyanakkor a tárgyról készült képdiagnosztikai CT felvételek (lásd később) sok érdekes megfigyelésre adtak lehetőséget, hiszen a képdiagnosztika segítségével bepillantást nyerhettünk a szarkofág faanyagának belső struktúrájába is.

A CT felvételek tanúsága szerint a szarkofágot egy farönkből készítették el. A kettévágott és kivájt farönk előkészítésének eszköze - az egyiptomiak által is ismert – kapacs, vagy másnevén favájó kapa lehetett, míg a díszítések kialakításában a favéső játszhatott szerepet.

Példák a famegmunkálás eszközeire az ókori Egyiptomból (jobbra: kapacs; balra: véső). A kapacs, vagy favájó kapa használatát mutatja a jobb oldali ábra, jobb oldali figurája. (Das wissenschaftliche Bibelportal der Deutschen Bibelgesellschaft, Erika Fisher, www.bibelwissenschaft.de/stichwort/27244)

A múmia tetején látszanak a két szarkofágfél folytatólagos évgyűrűi, valamint a fatönk fabél része (alul középen).

A két szarkofágfél csapolása mellett látszanak a faanyag jellegzetességei: egykor ágkinövés helye (ággöcs).

Korhadási nyomok (bal alul) a felhasznált faanyagon, a szarkofágon belül, valamint egy ággöcs a CT felvételen (jobb középen).

Az egymás mellé befutó évgyűrű vonalak a szarkofág legalján a faanyagagy korábbi sérüléséről árulkodnak. Emellett látható, hogy az egykori fatörzs középpontja (bél) a szarkofág anyagán kívül esik, így feltételezhető, hogy magát a koporsót a fatörzs „feléből” faragták ki; ez pedig a felhasznált fatörzs vastagságára indirekt módon utal.

III Mikro-archaeobotanika

A mikro-archaeobotanika a régészeti növénytan azon ága, amely a régészeti lelőhelyről, vagy ahhoz kapcsolódóan feltárt mikroszkopikus méretű növényi maradványok meghatározásával és értelmezésével foglalkozik. A mikro-archaeobotanika tárgykörébe mind olyan – fizikai valójában megjelenő – növényi maradvány besorolható, amely régészeti kontextusból előkerülve felhasználható az ember-növény, ember-környezet kapcsolatok értelmezéséhez. A pusztán kémiai módszerekkel nyomozható, csak molekuláris szinten nyomot hagyó növényi jelenlét már nem a klasszikusan értelmezett archaeobotanika tárgya, ezek a módszerek átmenetet képeznek a mikro-archaeobotanika, illetve a régészeti kémia között.

Mikro-archaeobotanikai maradványok a gabonamúmiából (keményítő szemcsék és fitolitok (növényi opálszemcsék).

Keményítőszemcse-együttes fénymikroszkópi képe normál fényben.

Ugyanannak a keményítőszemcse-együttesnek fénymikroszkópi képe polarizált fényben. Látható, hogy polarizált fényben jellegzetes csillag alakú mintázatot adnak a keményítő szemcsék.

Keményítőszemcsék csillag alakú kioltási mintázata polarizált fényben.

Árpa toklászából vagy pelyvaleveléből származó növényi opálszemcse együttes (elkovásodott szöveti maradvány). A kinagyított képen látható az ún. elongate dendritic LC epidermális sejtek lefutási mintázata, valamint a köztük helyet foglaló papilla sejt alapja.

IV Gombaelemzés

A gabonamúmia belsejéből gyűjtött gabonaszemterméseket mikromaradványok előfordulása szempontjából is megvizsgáltuk. A gabonaszemek felszíni lemosásával nyert mosófolyadékot centrifugáltuk, az üledékben található gombaelemeket és más mikromaradványokat dokumentáltuk, lehetőség szerint meghatároztuk. Az elemzések során a gabonaszemek felszínéről számos mikromaradvány került elő, elsősorban különböző gombafajok elemei, pollenszemek, atka eredetű képletek.

A mikro-archaeobotanikai elemzés és a gombaelemzés laboratóriumi eszközei.

A mikroszkópi vizsgálat során elkovásodott gázcserenyílásokon (ún. sztóma sejteken) áthatoló gombahifa (gombafonal) maradványok voltak megfigyelhetők, ​amelyből megállapítható, hogy a parazita gomba még élő állapotban fertőzte a gazdanövény szövetét.

A gabonamúmiából származó csírázásnak indult gombaspóra, amely valószínűleg az árpaszemek csíráztatása során indult fejlődésnek; valamint penészgomba telepekből származó ​Alternaria/Ulocladium típusú konídium. A gabonamúmiából kimutatott penészgombák és lisztatkák károsítják a csírázó árpamagokat, így akár csökkenthették is a múmiából előtörő csíranövények számát.

A megfigyelt mikromaradványok minden bizonnyal a gabonamúmia készítését megelőzően kerültek az anyagba, egyesek a gazdanövénnyel vagy a talajjal jutottak bele, míg mások a csíráztatás során, a nedvesség hatására a gabonaszemek felszínén elszaporodó mikroorganizmusoktól származnak.

Sztómán (növényi gázcserenyíláson) áthatoló hifa (gombafonal).

A gabonamúmiákban igen nagy mennyiségben fordultak elő Aspergillus penészgomba eredetű elemek. E gombák valószínűleg az árpaszemek csíráztatása során indultak fejlődésnek.

V Atkavizsgálatok

Az egyiptomi éghajlat és a gabonatárolás módja száraz körülményeket biztosított, ezért kizárható, hogy eleve ilyen rothadó szemekből készült a múmia. A gabonamúmia anyagának csíráztatása közben viszont könnyen kialakulhatott ez a helyzet, ha túllocsolták. Az elszaporodó gombák és atkák következtében csökken a gabonaszemek csírázási potenciálja, vagyis gyengébben „zöldül” a gabonamúmia. Amennyiben évről-évre azonos feltételeket szabott meg a rítus, és ezeket szigorúan betartották, a gabonamúmia valóban utalhatott a várható termésre, mert a magok minősége, azok beltartalmi értéke és a szemek felszínén található (seed-borne) gombafaj összetétel befolyásolja a csírázási százalékot, ezáltal a terméshozamot.

Az Aspergillus gombafajok mellett a gabonamúmiában feltárt lisztatka (Acarus siro) maradványok szintén a rossz tárolási körülményekre utalnak (pl. a csíráztatás ideje alatt).

VI CT elemzés

A belső struktúra megismerésére irányuló kíváncsiságunk – egy ilyen ritka és destruktív módszerekkel nem vizsgálható tárgy esetében – csak képalkotó diagnosztikai módszerekkel valósítható meg. A CT vizsgálat lehetővé tette, hogy a bepillantást nyerjünk a gabonamúmia belső felépítésébe, hogy a felhasznált anyagok egymáshoz viszonyított helyzetét tisztázzuk, sőt az egyes árpaszemek elrendeződését és méretét is megítéljük. A diagnosztikai képalkotó szoftver segítségével a gabonamúmiát „rétegekben lehet levetkőztetni”.

Gabonamúmiák a CT készülékben: A Semmelweis Egyetem, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Képalkotó Diagnosztika Központjában, Dr. Balázs György egyetemi adjunktus felügyelete mellett készültek a vizsgálatok és a 3D rekonstrukciók.

A CT vizsgálatok alapján egyértelművé vált, hogy a gabonamúmiát két részből állították össze: erre a múmia középtengelyében futó, a kiszáradó agyag zsugorodásából származó anyagfolytonossági hiány hívja fel a figyelmet. Valószínűsíthető továbbá, hogy az árpaszemek a talajfelszínen, illetve ahhoz közel helyezkedtek el a csíráztató formákban, amelyeket később összefordítva alakították ki szobrocskát. Erre a múmia belső rétegében felhalmozódó és a külső, peremi rétegek felé erősen csökkenő gabonaszem koncentráció mellett a gabonaszemekből előtörő csírakezdemények irányítottsága is utal, hiszen azok döntően a gabonamúmia belseje felé mutatnak, amely jelenség csak úgy jöhet létre, ha a feleket külön-külön csíráztatták, hiszen a növények a fejlődésük során mindig a fény felé igyekeznek.

Mind a keresztmetszeti (axiális) (fent), mind a hosszmetszeti (szagitális) síkban kiszerkesztett CT felvételen jól kivehető az anyagfolytonossági hiány. Ez alapján arra következtethetünk, hogy a gabonamúmiát két félből rakták össze.

A modern komputertomográfia (CT) képalkotó módszereivel lépésről-lépésre haladhatunk a gabonamúmia belsejébe. A CT felvétel alapján készített 3D rekonstrukció bal szélső felvételein a múmiát összetartó anyag felszíni tulajdonságai láthatóak, amely — jobbra haladva — fokozatosan eltűnik es végül a belső, talajanyaggal, valamint a szerves gabonamaradványokkal tarkított belső struktúra látványa tarul elénk.

VI FT-IR vizsgálatok

A Fourier-transzformációs infravörös spektroszkópia az infravörös fény és az anyag kölcsönhatásának tanulmányozásán alapul, és azt vizsgálja, hogy miképpen nyelik el különböző molekulák az infravörös sugárzást. A régészettudományt is számtalan tekintetben kiszolgáló módszer előnye a gyors minta előkészítés, ugyanakkor több komponensből álló anyagok esetében nem mindig teszi lehetővé az egyes összetevők anyagi minőségének pontos meghatározását. Az egyes sávokból kirajzolódó mintázat „ujjlenyomatszerűen” jellemzi a minta kémiai összetételét. A mumifikálás egyik fontos – hanem a legfontosabb eleme – az az enyvszerű anyag, amellyel a bebandázsolt talaj és csírázott magkeveréket összeragasztják, levegőtől elzárják. Ennek nyomait fellelhetők az eredeti tárgyon, így lehetőségünk nyílt arra, hogy ezt a szerves maradványt kémiai elemzésnek vessük alá.

(A vizsgálatok a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézetben, Sándorné Kovács Judit felügyelete mellett készültek.)

Az egyes növényi gyanták egymáshoz kémiailag hasonlóak, jellemzően gyantasavakból, gyantaalkoholokból és ezek észtereiből, fenolokból, valamint erősen telítetlen oxigéntartalmú vegyületekből állnak. A kémiai összetételbeli hasonlóság egymáshoz hasonló infravörös spektrumokat eredményez. Tiszta anyagok esetén a spektrumokban jelentkező különbségek egyértelműen utalnak a kémiai összetétel különbözőségére. Ismeretlen minták esetén az infravörös spektrumok kis mértékű különbözőségéből nem lehet egyértelműen következtetni a kémiai összetételbeli különbségekre; ezen minták esetén az infravörös spektrumok értékelésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az IR-spektrumokban jelentkező különbség származhat akár szennyezettségből, az anyag öregedéséből stb.

A gabonamúmia enyvszerű bandázsanyagának infravörös spektruma nagymértékű hasonlóságot mutat az ún. damár gyanta és a borostyánlakk infravörös spektrumához.

VII Abszolút radiokarbonos kormeghatározás

Annak érdekében, hogy a gabonamúmia pontos készítésének korát meghatározhassuk ún. AMS radiokarbon kormeghatározás módszerét alkalmaztuk. A mérések két mintán párhuzamosan történtek. Két erre a célra kiválasztott árpaszem mérési eredményei alapján a gabonamúmia valamikor a Kr. e. 158 és 55 között, azaz a Kr. e. 2. század és 1. század dereka közötti időszakban készülhetett.

A szarkofág faanyagáról lepattintott aprótöredék mérési eredménye ennél korábbi időpontot jelöl. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a faanyag abszolút kormeghatározása nem a gabonamúmia készítésének lehetséges időpontját, hanem fa abszolút korát adhatja meg. A radiokarbon kormeghatározás az élőlények anyagcseréjének a megszűnésével (elhalás) felbomló szénizotóp arány változásán (12C/14C) alapul, éppen ezért a fás szárú maradványok esetében az ún. old wood effect eredménytorzító hatású lehet, hiszen nem tudhatjuk, hogy hány éves volt a felhasznált faegyed, amikor azt kivágták és tárgyat készítettek belőle.

Az árpaszemeken és a faanyagon végzett AMS C-14 abszolút kormeghatározás eredményeinek kalibrált koradatai (A méréseket Dr. Molnár Mihály atomfizikus végezte a debreceni Atommagkutató Intézetben.)

A Gabonamúmia Kutatási Projekt Résztvevői

Dr. Balázs György, Semmelweis Egyetem, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika
Prof. Dr. Gyulai Ferenc, Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Intézet
Halász Ágnes, Mezőgazdasági és Szakigazgatási Hivatal
Dr. Kenéz Árpád, Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ
Lakatos Boglárka, Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ
Dr. Magyar Donát, Országos Környezetegészségügyi Intézet
Dr. Molnár Mihály, MTA Atommagkutató Intézet
Dr. Pető Ákos, Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Intézet
Saláta Dénes, Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Intézet
Sándorné Kovács Judit, Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet
Újvári Zsolt, Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet

A Gabonamúmia Kutatási Projekt Támogatói

MTA Atommagkutató Intézet
Semmelweis Egyetem, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika
Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Örökségvédelmi Központ
Országos Környezetegészségügyi Intézet
ConTerra Mérnöki Iroda Kft.

Vége